Második kenyér

Tegnapi felbúzdulásom a kenyérsütéssel kapcsolatban mára sem lankand. Csak a családom miatt ( mivel ők nem igazán szeretik a ömörebb álagú rozsosat) készítettem egy egyszerű fehérkenyeret is.

Szerintem is finom lett, bár nekem az előző napi sokkal jobban ízlett.

Íme a kenyérkém:

 És szemből is egy kép:

A recept:
/2 kenyérkéhez/
Kovász: 5 g élesztő, 550 g búzaliszt, 400 ml meleg víz
Ezeket jól elkeverjük, állni hagyjuk 12 órán át.
Következő nap megfelezzük, akár le is fagyaszthatjuk a maradékot.
10 g élesztőt felfuttatjuk kevés meleg vízzel, majd ezt a 500 g kovásszal, 500 g búzaliszttel, 15 g sóval és kb. 250 ml meleg vízzel egyenletes tésztává gyúrjuk. Egy kilisztezett tálba tesszük, tetejét olajjal megkenjük és megel helyen letakarva 2 órát kelesztjük. 2 résztre osztjuk és olajjal megkent sütőlapra tesszük, még 1 órát letakarva kelesztjük, majd megváguk 2-2 helyen és vízzel lekenjük, ettől lesz szép fényes, sőt én sütés után is megpermeteztem vízzel.
Előmelegített sütőben 200 fokon aranybarnára sütjük, ez nálam kb.30-35 perc volt. De igazán nem mértem, csak rálestem és amikor már úgy gondoltam lezártam alatta a sütőt.

Hát igen, ez egy fehér kenyér, vagyis inkább kettő....

Ezetúl rozsosat és ezt a változatot is majd még többször elkészítem.
Igaz nincs kemencém, de azért így is nagyon finomak lettek az illatukról nem is beszélve. Hmmm ropogós héj alatt kellemes lágy belezet, a bolti meg sem közelíti, és ezekben nincs semmi adalékanyag, hamar el is fogytak, semmi esélyük megszáradni :)

Azt javaslom egyszer mindenki próbálja ki az otthoni kenyérsütést, valami mennyei érzés az asztalra tenni, és látni, mennyire ízlik, és persze utána besöpörni a családtagok elismerő szavait. Nem hiába régen nem votl szabad kidobni a kenyeret, rengeteg munka volt vele, nem is pazaroltak az emberek, mint manapság...

Na nem is szaporítom tovább.
Szóval sütésre fel!!!